Minden mért kilóméterem helyszíne.

Jó régen nem írtam.

Pedig sok minden történt.

Kezdjük azzal, hogy (számomra) duuurva januárt produkáltam, 300 futott km-el.

A tempó a jól megszokott 5 perc volt átlagban.

Aztán februárban elkezdtem fokozni és 4 perces km-eket futni.

Nem mondom, hogy egyszerű volt, de kezdtem hozzászokni.

A héten kedden le is futottam egyben 5 kilcsit ilyen tempóval 20 perc 11 másodperc alatt.

Az volt a terv, hogy pénteken nekifekszek, és a keddi hibákat kijavítva (kicsit elfutottam magam az elején) meglesz a 20 perces 5 km (amit ugyan idénre, de az év későbbi szakaszára terveztem).

Lelövöm a poént: nem lett meg.

Szerdán elcsaptam a gyomrom (soha többé nem eszek sajtos-tejfölös lángost, mert sajnos nem az első eset volt), ami egy csütörtöki heveny hasmenés formájában adta tudtomra, hogy nem úszom meg egy kis hasfájással. Pénteken napközben még eléggé instabil volt a gyomrom, de mivel a hétvége - és a következő hét - minden perce le volt már kötve (meg hétvégén a pálya sincs nyitva) így kimentem futni.

3 és fél km-nél éreztem már, hogy nem lesz meg rekord, de még 700 m-t erőlködtem, mire végleg feladtam és megálltam.

Mérges voltam magamra és a helyzetre, nagyon.

Mert bár tavaly még nem akartam márciusra megfutni az évre tervezett célt, de ha már ilyen közel voltam hozzá, akkor már miért ne?

Most pedig jön az allergiaszezonom, amikor - minden szipi-szupi gyógyszer és praktika ellenére - nem tudok még anaerob pulzussávban sem futni.

Így csak szinten próbálom tartani magam úgy három hónapig.

Őszre talán megleszek.