Március elején írtam arról, hogy milyen allergiaszezonban futni. Azóta rájöttem valamire: hosszabb bemelegítéssel kevésbé fogok fulladni futás közben. Ez azt jelenti, ha hagyok 30 percet a bemelegítésre, akkor képes vagyok jobban szabályozni a légzésemet (merthogy ilyenkor nem is az izmaimnak van szüksége ennyi időre, hanem a tüdőmnek). Ennek eredményeként még allergiaszezonban is képes vagyok magasabb intenzitáson mozogni. Lehet, hogy ezt egy szakértő már megmondta volna, de milyen jó dolog ráébredni saját tapasztalatból az ilyenekre :D

Szóval egy ideje már edzettem a pályán magas intenzitáson, de "csak" 800 métereket futottam 2 perc pihenőkkel - viszont volt, hogy 3:45-ös tempóval. Meg olyan is volt, hogy túltoltam és napokig alig tudtam kikászálódni a fáradságból.

A tegnap sem úgy indult, hogy rekordot futok, hanem hogy futok egy jó kis 5 kilcsit - úgyis régen toltam már időre.

Adtam magamnak 30 percet bemelegítésre, 2 korty víz és hajrá.

Az első km még nem volt túl acélos, 4:18-as tempót hozott, de innen folyamatosan tudtam gyorsulni és a 2. km után már 3.50 körüli tempókat tudtam futni (no nem folyamatosan, csak úgy módjával). A végén még maradt erőm egy 200 m-es sprintre (kellett is ehhez az eredményhez) és bár kicentizve, de sikerült 19:58 alatt megfutnom az 5 km-es távot.

Hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam és üvöltöttem volna örömömben, ha épp nem levegő után kapkodtam volna :D

A levezetés alatt az eufória olyan szinten mérséklődött, hogy üvölteni már nem akartam, de kaján mosollyal az arcomon köröztem az RKSK pályáján.